„A zenélés ellazít és kikapcsol”: a cementgyárból a színpadra

Életünkben egyre nagyobb szerep jut a különféle hobbiknak, amelyek segítenek kilépni a hétköznapok folytonosságából, kikapcsolnak egy fárasztó munkanap után. Régert Ádám kollégánk gyermekkora óta foglalkozik aktívan zenéléssel, az évek során ez hobbivá alakult át a nálunk folytatott munkája mellett. Erről beszélgettünk most vele.

 

Mióta dolgozol a DDC-nél, milyen munkakörben? Mivel telnek a mindennapjaid?

Régert Ádám.

2014. május 19-én kezdtem el dolgozni a DDC-nél, egy mérnök-gyakornoki program keretében. Az első három évemet így töltöttem, ami rendkívül hasznos szerepet játszott a mostani tudásom megalapozásában. Gyakornoki éveim során megismerkedtem a DDC üzletágaival, tehát a cement üzletág mellett más területekről is szereztem ismereteket, így sikerült komplex képet kapnom a folyamatokról. A program jó lehetőséget kínál a fiatal mérnökök számára azáltal, hogy betekintést enged egy globális vállalat működésébe. Az idei évtől kezdve (2018) MCC tervezőként dolgozom a karbantartási szervezetben, Beremenden. Főbb feladataim közé tartozik a karbantartási munkák megtervezése - megszervezése, beruházási projektek menedzselése, költség kalkuláció, költségtervek elkészítése stb. Emellett, a szénőrlés és az alternatív tüzelőanyag feladóvonalak karbantartásáért vagyok felelős.

A DDC mellett a zene világa is közel áll a szívedhez. Mióta játszik ennyire meghatározó szerepet az életedben? Ezen a területen is képezted magad?

Szüleim hatására kezdtem el a zeneiskolát zongora szakon, az általános iskolával egy időben. A gimnáziumi évek alatt egy négy éves zeneiskolai továbbképzést is teljesítettem, ami egy meglehetősen komoly vizsgával zárult (most, így visszatekintve, talán nem is volt annyira komoly). Különórán tangóharmonikát tanultam öt éven keresztül, így a zenekarokban, ahol játszottam, mindkét hangszerrel tudtam érvényesülni.

Milyen más hangszere(ke)n játszol?

A zenészek életében elmaradhatatlan a tábortűz melletti zenélés, aminek a hangszere a gitár. Én is így gondoltam, ezért a gimnáziumi évek alatt autodidakta módon megtanultam gitározni, sajnos csak hobbi szinten.

Tagja vagy valamilyen együttesnek, zenekarnak?

Korábban a Végvár nevű rock zenekarban játszottam (zongoráztam, orgonáltam), most viszont a lazább funky stílus közelebb áll a szívemhez, ezért egy ilyen csapatnak vagyok a tagja (Csak Apa Kedvéért).

Milyen kötöttségekkel, feladatokkal jár mindez?

Régert Ádám koncerten.

Egyre sűrűsödnek a programok, ezért a heti egy próbánál többre nem telik az időmből. A zenélést hobbinak tekintem most már teljes mértékben, amely ellazít és kikapcsol. A fellépések is ritkábbak,  gyakran inkább örömzenélésbe csapnak át. Ám meg kell valljam, ez egy költséges hobbi. A zenész kollégák ismerik azt az érzést, amikor bemennek egy hangszerboltba, és legszívesebben mindegyik hangszert megvennék, merthogy ez erre jó,  az arra jó, ezzel ezt játszanám – azzal azt. Az én lakásomban is megtalálható három gitár, harmonika, konga, természetesen a zongora, de tudnék még beruházni néhány új dologra. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a korábbi zenekarommal eljutottunk stúdióba is, két lemezfelvételt is készítettünk, ami kizárólag saját dalokból állt. A felvétel és a keverés több napig tartott, sokat spóroltunk rá.

Volt-e olyan esemény, koncert, fellépés, egyszóval mérföldkő, amelyre szívesen emlékszel vissza? Mit tekintesz a legkiemelkedőbb eredményednek?

A zeneiskolás évek alatt két alkalommal részt vettem a Budapesti Zeneakadémián rendezett zongoraversenyen. (Később csak könnyűzenével foglalkoztam.) A korábbi zenekarommal -egy híresebb magyar formáció előzenekaraként pedig szinte egész Magyarországot bejártuk. Játszottunk többek között Pécsen, Miskolcon, Szombathelyen, Szegeden, Kaposváron, Debrecenben, Budapesten, csak hogy a nagyobb városokat említsem. Ezek közül mégis a legmeghatározóbb élmény a budapesti Petőfi csarnokhoz köt (PeCsa), ahol több ezer ember előtt játszhattam el a saját dalaimat. Az örök emlék marad számomra.

( Az interjú 2018 augusztusában készült.)