„Szakemberek nélkül a saját jövőnket tesszük kérdésessé”

Interjú Szarkándi Jánossal, a DDC elnök-vezérigazgatójával

A Duna-Dráva Cement Kft. több felsőoktatási intézménnyel együttműködve tanítja a fiataloknak a szakmát, ösztöndíj programjával pedig 80 diák tanulmányait támogatja évente. Szarkándi János elnök-vezérigazgató szerint azok a szakemberek tudnak nagyot alkotni, akiknek belső motivációjuk van, és örül, hogy dinasztiák dolgoznak a szakmában.

Sokszor hallhatjuk: „hajt, mint a meszes”. Mi az alapja ennek a kifejezésnek?

Megragadom az alkalmat, hogy megkérdezzem, tudja-e, hogy melyik a második legtöbbet felhasznált anyag a földön. Az első a víz, ezt gondolom, mindenki tudja. A második a beton. Amikor a kész cementet elszállítjuk a felhasználási helyére, addig, amíg nem kerül sor a bekeverésére, nem szabad, hogy vízzel érintkezzen, hiszen akkor nem ott köt meg, ahol szükség lenne rá. Ezért az ömlesztett cementet zárt tartálykocsikban szállítjuk, a zsákos cementet pedig raklapon. A raklapok minden esetben fóliázva vannak, hogy így óvjuk meg a cementet a nedvességtől. Ezáltal az is lehetővé válik, hogy szabad levegőn lehessen tárolni a szavatossági ideje lejártáig. A cementnek is, mint minden más terméknek, van szavatossági ideje, a fólia pedig azt segíti elő, hogy a zsákos cement 3-6 hónapig is megtartsa a tulajdonságait. Ha már ezt a kifejezést említette, el kell mondanom, hogy nagyon fontos nálunk a munkaegészség, a munkabiztonság, és ezen belül a közlekedési szabályok betartása is. Dolgozóinknak és fuvarozó partnereinknek is előírjuk, hogy betartsák a közlekedési szabályokat, és a lehetőségekhez képest a legkörültekintőbben hajtsanak.

Saját járműparkjuk van, vagy szerződött partnerekkel szállítják a cementet?

A termékszállításnál nem rendelkezünk saját fuvareszközökkel, szerződött partnerekkel fuvaroztatjuk el a cementet a felhasználási helyre, illetve a vásárlókhoz. Az ömlesztett cementet nagy szivaros kocsikban szállítják, a raklaposat pedig normál, általában 20 tonna vagy afölötti szállítási terhet bíró járművekkel. A közúti szállítmány súlya maximum 40 tonna lehet, amiből le kell vonni a szállító eszköz súlyát. Ömlesztett termék esetében ez átlagosan 13 és fél tonna egy modern szerelvénynél. Tehát 26 és fél tonna ömlesztett cement megy el egyszerre. A zsákos cementnél kicsit több; általában 1,4 tonna van egy raklapon. A cementgyárnak óriási logisztikája van egyéb területeken is. A kibányászott anyagot, követ, agyagot szállítószalaggal továbbítjuk a gyáron belül, több 10 kilométer hosszúságú gyártószalag-rendszerünk van. A beszállítóktól érkező másodlagos anyagok egy részét, amit a cementgyártáshoz felhasználunk – mint a hulladékok, ipari nyersanyagok és más melléktermékek –, a közúton szállítjuk be a gyárba.

Úgy tűnik, hogy az elmúlt időszakban az építőipar újra fellendülésnek indult. Mennyire tett jót ez a cementpiacnak?

Szarkándi János elnök-vezérigazgató a Trend FM-ben.

Nagyon vártuk már ezt a fellendülést, hiszen 2008 után egy óriási visszaesés történt, ami egészen 2013-ig eltartott. Közel 60 százalékkal esett vissza a cementfelhasználás ez időszak alatt. 2014-ben azonban újra elkezdett emelkedni, és ez 2015-ben is tartott. A válság előtti helyzethez viszonyítva még mindig 30-40 százalékos a visszaesés, de azért mégiscsak pozitív, hogy elkezdett nőni a belső felhasználás. Most eléri a 250 kilogramm/főt, ami tízmillió fővel számolva 2,5 millió tonna egy évben – ez 2008-ban még 4,3 millió tonna volt, 2012-ben pedig a kétmillió tonnát súrolta alulról. Ehhez képest tényleg nagyon szépen feljött a piac, de azért van még hova fejlődni.

Mekkora kapacitással dolgoznak?

Most már közel 50 százalékos kapacitással dolgozunk, de a normál ütem legalább 70-75 százalékos lenne. Az előző két évben főleg az uniós pénzekből megvalósított nagy infrastrukturális beruházások generálták a növekedést. 2016 első felében az építőiparban egy kis megtorpanás látható, aminek az oka az átmeneti idő a két uniós időszak között. A 2014-2020-as időszakból most indulnak el a tenderek, így a második félévben már mindenki a piac erősödését várja. Sokat jelent a családok otthonteremtési kedvezménye, ami a lakásépítést szeretné, vagy fogja élénkíteni. Már vannak jelei egyébként, hogy elindultak az építkezések. Tavaly nagyon alacsony volt az átadott lakások száma, 7300-ra emlékszem a statisztikai hivatal jelentéséből. 2016-ra azt várja a piac, hogy 10-11 ezer, vagy akár ennél is több lakás fog megépülni. Ami azért nem a világbajnokság megnyerése, hiszen a 2000-es években még 40 ezer fölött volt ez a szám. De elindultunk, és most már felfelé menetelünk. A cementszállításnál általában fél-1 év késéssel látjuk a piaci trendet.

Hogyan tudtak megbirkózni a piac visszaesésével a válság alatt?

Az egyik legtermészetesebb reakció ilyenkor az, hogy megpróbáljuk az exportunkat növelni, hiszen az is kapacitás-kihasználást jelent. A másik klasszikus módszer a költségek visszavágása. Ebbe beletartozik a létszámkérdés is, de a létszámhoz nem igazán akartunk hozzányúlni. A válságot megelőző 10-20 évben hatalmas méretű befektetésekkel, invesztícióval olyan fokú automatizáltságot értünk el, és olyan termelési helyzetet teremtettünk, ahol minden a gazdaságos működés irányába hatott, így a létszámhoz már nem igazán kellett hozzányúlnunk, és nem is nagyon tettük. Egy-két munkát kiszerveztünk, de arra törekedtünk, hogy a dolgozók, akik korábban azt a munkát végezték, maradni tudjanak. Egyébként nekünk van egy fix létszámunk, ami alá nem megyünk, mert arra is gondolni kell, hogy a kereslet növekedni fog, és nekünk akkor is termelnünk kell. Ez egy olyan speciális szakma, hogy ha hagyjuk, hogy a szakembereink elmenjenek, vagy ne adj’ isten, elküldjük őket, akkor a saját jövőnket tesszük kérdésessé, hiszen egyik napról a másikra nem lehet szakember-utánpótlást generálni.

Milyen képzés van ma a cementiparban dolgozni akarók számára?

Nincsen ma már olyan képzés a cementipar számára, mint 20-25 évvel ezelőtt volt; ez jellemző egyébként más építőipari területekre is. Mi úgy valósítottuk meg hosszútávon a létszám-optimalizációt, hogy nem igazán került sor elbocsátásra, hanem előrehozott nyugdíjba küldtük az embereket, amit befizettünk a számukra. Megnéztük, hogy ki tud más területen munkát végezni. Nem vettünk fel a megüresedett helyekre új dolgozókat, hanem átképeztük a kollégákat, és ők látták el, látják el ezeket a feladatokat. Így igazából elbocsátásra nem is került sor. Lemorzsolódás azért természetesen volt. Volt, hogy valaki jobb ajánlatot kapott máshonnan és elment, de ez nem jellemző. Nálunk az átlagosan eltöltött idő 20 év vagy azt meghaladó a munkavállalóink részéről, az átlagéletkor pedig 43-44 év, ami jól mutatja, hogy nagyon alacsony a fluktuáció. Visszatérve a szakemberigényre, elmondhatom, hogy nálunk általában generációváltások vannak. Ahogy említettem, nagyon alacsony a fluktuáció, viszont ahhoz, hogy megfelelő mérnökeink, szakembereink legyenek – és ez igaz a műszerészekre, lakatosokra, villanyszerelőkre, és így tovább –, speciális szaktudással és helyismerettel bíró munkavállalókra van szükség. Ennek érdekében évekkel ezelőtt együttműködést kötöttünk több felsőoktatási intézménnyel, hogy a saját szakembereink kurzusokat tartsanak a fiataloknak.

Mely oktatási intézményekkel kötöttek együttműködést?

Ilyen a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem és a veszprémi Pannon Egyetem is. Időnként a Pécsi Tudományegyetemmel is együttműködünk. Egyrészt a Duna-Dráva Cementen, másrészt a Magyar Cement-, Beton- és Mészipari Szövetségen keresztül működünk együtt velük. A Szövetségen keresztül a különböző cégek dolgozói, mérnökei tartanak az egyetemeken BSc és Msc kurzusokat, ahol vizsgáznak a hallgatók és oklevelet kapnak. A cégünk a Műegyetemen a szakkollégiumon keresztül is tart oktatást; de mivel ez az egész iparágnak az érdeke, a Szövetségen keresztül is végezzük ezt a tevékenységet, ahol a dolgozóink összeállított, jóváhagyott, akkreditált tanterv alapján vezetik a kurzusokat. Lehetőséget nyújtunk a diákoknak, hogy meglátogassák a gyárainkat, gyakorlatot csináljanak itt, dolgozatot vagy akár doktori esszét készítsenek. Ellátogatnak a cementgyárba és betonüzemeinkbe. Nyilván sokkal nagyobb a diákok létszáma, mint amit az iparág ténylegesen alkalmazni tud, de a cél az, hogy bővüljön az ismeretük, tudjanak az építészek arról, hogy milyen lehetőségek vannak.

Hogyan ösztönzik, támogatják a hallgatókat, hogy az egyetem elvégzése után Önökhöz menjenek dolgozni?

Ilyen például a tanulmányi szerződés, amelynek kötött formája van: ahány évig tart a tanulmányi szerződés, annyi évet kérünk, hogy eltöltsön nálunk. A legfontosabb azonban az, hogy mivel mi egy nemzetközi nagyvállalat – a HeidelbergCement AG – hálózatába tartozunk, a tehetséges, jól dolgozó, motivált, ambiciózus fiataloknak lehetőségük nyílik, hogy világot lássanak. Most is van két olyan mérnökünk, akik a HeidelbergCement Technology Center-nél dolgoznak Németországban. A gyakorlati program keretében eltöltenek egy időt Heidelbergben, majd a világ másik pontjára mennek 1-3 hónapra, ahol érdekes feladatok várják őket. Nyilván ehhez szükséges persze, hogy megfelelő nyelv- és szaktudásuk legyen. Ilyen lehetőségeket is tudunk kínálni az egyetemi hallgatóknak. De ugyanígy együttműködünk szakközépiskolákkal is, valamint a „Duna-Dráva a Tehetségekért” ösztöndíj programunkkal minden évben, a beremendi és váci cementgyárunk környékén élő 40-40 diák tanulmányait támogatjuk. Természetesen alapvető követelmény, hogy jól kell tanulni, de nem ez az egyetlen feltétel. A tanulás mellett a fiataloknak mást is kell csinálniuk, ez lehet akár sport vagy a kultúrával kapcsolatos tevékenység.

Miért olyan fontos ez?

Szerintem fontos, hogy a fiatalok elkötelezettek legyenek, valami mellett letegyék a voksukat. A mai világban talán ez a legnagyobb érték. Lehet, hogy valaki „csak” azért tanul jól, mert kényszerítik rá, vagy ez az egy dolog érdekli. Ezért fontos, hogy mellette mást is csináljon, a társaival együtt közösen, egy közösség részeként tevékenykedjen. Fontos a többféle ismeret. Ma már ritka, hogy valaki az életét ugyanannál a cégnél töltse el, vagy, hogy ugyanazt a foglalkozást űzze 35-40 évig. Sűrűk a váltások, amihez egyfajta interdiszciplináris tudásra van szükség. Én szeretem azt mondani, hogy azok a kollégák az igazán jók, vagy azokkal a kollégákkal lehet igazán nagyot alkotni, akiknek belső motivációjuk van. Ami onnan ered, hogy elkötelezettek; el tudják magukat kötelezni valami mellett, legyen az a munka, a család, a vallás, vagy ezek kombinációja, bármi. Mert ők azok, akik hosszútávon is előre akarnak lépni, teljesíteni akarnak, de ugyanakkor a közösség javára is letesznek valamit az asztalra.

Mennyire jellemző, hogy az apa után a fia is a cégnél kezdjen el dolgozni?

Kimondottan jellemző. Sőt, ha például egy állásra keresünk valakit, akkor legelőször a dolgozóink felé szoktuk meghirdetni a pozíciót, hogy ha van olyan a családban vagy ismerősök között, aki erre megfelelő lenne, először ő jelentkezzen és nézzük meg. Dinasztiák is vannak a vállalatnál. Én magam is most már 36 éve dolgozom a cégnél, és több olyan esetet is tudok mondani, amikor már a nagyapával is együtt dolgoztam, és most az unoka is nálunk dolgozik.

(Az interjút 2016 tavaszán a Trend FM stúdiójában, Kristóf Gábor műsorvezető készítette. Az interjú szöveges formában 2016. június 20-án a logisztikama.hu portálon jelent meg.)