Szeresd, amit csinálsz és látni fogod az eredményt
Kovács Levente, a Beremendi Cementgyár gépészüzem-vezetője immáron 5 éve erősíti csapatunkat. A DDC iránti elkötelezettségét pedig nemcsak vezetői támogatásának köszönheti, hanem a munkája iránti elhivatottságának.
Duna-Dráva Cement Kft.
Mikor, hogyan indult a karriered a cégnél, hogyan jutottál el a jelenlegi pozíciódba?
K.L.: Bő öt évvel ezelőtt, 11 év hasonló iparágban – a szomszédos mészüzemben – eltöltött munkaviszony után úgy gondoltam, máshol próbálok szerencsét. Ekkor szavazott nekem bizalmat a DDC vezetősége, így 2020 februárjában indult a cementgyári karrierem, gépész üzemvezető helyettes minőségben.
Kezdetekben a gyár berendezéseivel, folyamataival ismerkedtem, majd egyes üzemrészek mestereként folytam bele a karbantartás mindennapjaiba. Később különböző fejlesztési projektekben, beruházásokban vettem részt, melyek során a csapatmunkát és az egyéni kihívásokat is megtapasztalhattam. Legfőbb mentoraim a vezetőm, Nehr László és a közvetlen felettesem, Mayer Zoltán voltak. Jelenlegi pozíciómat 2024. szeptember 1. óta töltöm be, ekkor kaptam meg üzemvezetői kinevezésemet.
Milyen támogatást kaptál a cégtől vagy a vezetőidtől az előrelépésed során?
K.L.: A szakmai ösztönzésen túlmenően a vezetőim bizalmát és erkölcsi támogatását is élvezhetem. Nemcsak a cégtől vagy a vezetőimtől kapok bátorítást, hanem mindenkitől, akikkel együtt dolgozom, mindig számíthatunk egymásra. Csapatként működünk a kollégákkal, a cél közös, ahogy az odavezető út végén a sikerélmény is.
Hogyan éled meg a különböző generációk együttműködését a munkahelyen?
K.L.: Tapasztalatom szerint jól működnek együtt a generációk, összetartó kollektíva kovácsolódik, ha van közös cél és hasonló szakmai beállítottság. Szűkebb pátriámban, a gépész üzemben épp generációváltás zajlik, az elmúlt években szinte a teljes csapatunk kicserélődött. Igyekszünk a tapasztalt kollégáktól - legyen az fiatalabb vagy idősebb - elsajátítani a szakma csínját-bínját. Ha van őszinte érdeklődés, szívesen meg is osztják a tudásukat. Öröm látni, amikor egy fiatalabb kolléga ügyesen megold egy nem hétköznapi feladatot, amivel kivívja a kollégák és a vezetők elismerését is. Majd, amikor megkérdezem, miért épp így csináltad, cinkos mosollyal az arcán csak annyit felel: "Mert így tanultuk az öregektől!" A fájó számomra csak az, hogy már én is az idősebbek közé tartozom.
Egy pályakezdő számára mi lenne a legfontosabb tanácsod a karrierépítést illetőleg?
K.L.: Olyan pályára menjenek, amit az érdeklődési körüknek megfelelően, szívből választanak. Ami nap mint nap lázba hozza őket. Abban fognak tudni kiteljesedni és folyamatosan fejlődni, nem mellesleg élvezni is fogják a munkájukat. Még egy apróság, egy útravaló, amit az első munkahelyemen kaptam a vezetőmtől: "Mindenki tanácsát meg kell hallgatni, de csak a jó tanácsokat kell megfogadni!"
Mivel töltöd a szabadidődet? Honnan meríted az energiát?
K.L.: Szabadidőm egy részét a gyerekeimmel és az ő szabadidős tevékenységeikkel összhangban töltöm, Janka és Andor is zenél, illetve sportol. Ez egyrészt komoly logisztikát kíván, másrészt gyakran adódik olyan zenei rendezvény vagy sportesemény, aminek látogatója vagyok. Szívesen vagyok a természetben, állandó foglalkoztatóm a kert, ami egyelőre több feladatot ad, mint szórakozást, ennek ellenére pihentető számomra az ott eltöltött idő. Nem hagyhatom említés nélkül a barátokkal, szülőtársakkal közös időtöltést sem, ezek egy része kifejezetten apás program és persze vannak családos összejövetelek is.
