Beépítési és lerakási útmutató térkövekhez, burkolólapokhoz

A kövek minden mérete ún. raszterméret (hossz / szélesség). Ez a méret nélkülözhetetlen információ a termékekkel történő, rács formájában való tervezéshez, hiszen a lerakási méretnek felel meg. A db/m2-ben megadott kőszükséglet magában foglalja a fugákat is. A lerakás raszterét a kősorok előzetes kirakásával kell meghatározni. A raszterméretek a beépítés körülményeitől függően eltérőek lehetnek, különösen akkor, amikor többféle formátumból rakunk ki egy mintát.

A térkőburkolatok több rétegből állnak. A lenti ábra példa a rétegrendre, melyet a térkőfelület későbbi károsodásának megelőzése érdekében be kell tartani. Az aljzatnak termett vagy jól tömörített talajnak kell lennie! 

Térkő ágyazati anyagnak a legmegfelelőbb 0/4-es, 0/5-ös frakcióméretű homok, homokos kavics vagy zúzottkő. Az ágyazat tömörítetlen állapotban 3–5 cm vastag legyen, és lécek segítségével kell lehúzni. A felső értéket ne lépjük túl, hogy megelőzhető legyen a burkolat terhelés alatti deformálódása. A lehúzott ágyazatra már nem szabad rálépni, és már ekkor ugyanazzal a kereszt- és hosszanti lejtéssel kell rendelkeznie, mint a későbbi térkőburkolatnak. Az ágyazatanyagnak olyannak kell lennie, hogy a kövek bevibrálásakor minden nehézség nélkül lehetséges legyen a kövek megengedett magasságbeli eltéréseinek a kiegyenlítése. A tömörítésnek nem engedő ágyazatanyag a vibrálás során károkat okozhat a térköveken.

Az ágyazatnak egyenletes vastagságúnak kell lennie, nem használható az alapréteg egyenetlenségeinek kiegyenlítésére. A térkőágyazat egyenetlenségei már a bevibráláskor deformálódáshoz vezethetnek, ami később, a közlekedési terhelés hatására tovább fokozódhat.

ÁGYAZAT- ÉS FUGAANYAG

Az ágyazat- és fugaanyagnak tisztának és elszínező alkotóelemektől mentesnek kell lennie.
A beton térköveket, különösen a világos színűeket nem érheti agyag tartalmú töltőhomok, termőtalaj vagy habarcsmaradék. A fugákat megfelelő szemcseméretű homokkal vagy zúzalékkal kell kitölteni.

AZ ÁGYAZAT TÖMÖRÍTÉSE

A betontérkővel vagy betonlapokkal kiépített felület megfelelő működőképességének feltétele a jól tömörített kavics vagy zúzottkő ágyazat, melyek összetétele és megmunkálása meg kell, hogy feleljen a feltételezett terhelésnek és a geológiai körülményeknek. Az ágyazat rétegeinek vízáteresztő összetételűeknek kell lenniük. Ez a fugákon keresztül behatoló felszíni víz elfolyását hivatott biztosítani egészen az altalajig.
 

Az ágyazat lejtésének minimális mértéke 2% (elszivárgásra alkalmas felületek esetében 1%) az épülettől elfelé. A lefolyást a legmélyebben fekvő részen kell betervezni. Nem áteresztő rétegek esetén megfelelő módon (pl. alagcsövezéssel) kell biztosítani a vízelvezetést, hogy elkerüljük az átnedvesedést.

Amennyiben nem biztosított az esővíz talajba való elvezetése, alagcsövezést kell beépíteni. Így negatív lejtésű garázs esetében, amikor burkolt felületről az utcára vagy a ház irányába folyik a víz, vízelvezető árkot kell létesíteni.

A kereskedelemben ma már komplett vízelvezető rendszerek kaphatók a legkülönbözőbb méretekben, minden tartozékkal együtt. Az alépítmény feltöltésére olyan durva, porózus anyagok alkalmasak, mint a durva kavics, zúzottkő. Mivel az aljzatot később vibrátorral tömörítjük, ajánlatos az ágyazatot a tervezett szintnél kicsit magasabbra feltölteni, hiszen a tömörítés során 1–2 cm-t süllyed. A lefolyócsatornákat mintegy 10 cm vastagságú betonágyban fektetjük, enyhe, legalább 0,5%-os hosszanti lejtéssel, hogy a víz és a szennyeződés ne álljon meg, hanem továbbhaladjon, és az iszapot például zsompban fel lehessen fogni. Az elvezetőket és lefolyókat a szennyvízcsatornába vezetni tilos!

A későbbi burkolt felület pontos kijelölése a legfontosabb előmunkálatok egyike. Egyenes szélű terek és utak esetében elegendő a sarkokon elhelyezni a jelölőcövekeket. A cövekeket megfelelő mélységbe kell beverni, hogy elkerüljük az esetleges kifordulást. A cövekek ne álljanak túl közel a tervezett térkőfelület széleihez, hogy a további munkálatok során ne legyenek útban.

A kitűzés után a tervezett felület tervezett magasságában zsinórral összekötjük a cövekeket. Ennek során már a lejtést is vegyük figyelembe. A zsinórt jól ki kell feszíteni, sehol nem lóghat be. A lejtés ellenőrzésére 100 cm hosszú léc alkalmas, melynek végén a lejtés mértékétől függően 1 vagy 2 cm vastag rászögelt fadarab található. Amikor vízszintben van a vízmérték, megfelelő a lejtés.

Kör alakú szélek esetében körző módjára a körközépponttól kifeszített zsinórral meghatározzuk a szegély görbe vonalát. Kör alakú szegély esetében kisebb távolságokban helyezzük el a jelölőcövekeket.

A szegélyköveket úgy kell elhelyezni, hogy a térkő- illetve lapburkolat ne tudjon oldalirányba elmozdulni.

A térköveknél és lapoknál előfordulnak kis méreteltérések. Ezért a szegélyezés elhelyezése előtt a pontos távolság meghatározása érdekében célszerű egyes térköveket illetve lapokat lefektetni. Ássunk ki egy körülbelül ásó szélességű, 20 cm mély árkot. Az árkot félig töltsük fel földnedves betonnal, a felületét egyengessük ki. Ezt követően a cövekek között feszítsük ki a zsinórt, majd a zsinór mentén helyezzük el a szegélyköveket. Gumikalapáccsal megfelelő mélységig a földbe verjük. Teljes hosszában kívül és belül betonnal feltöltjük.

Természetes nyersanyagtartalmuk miatt a betonkövek színében természetszerűleg ingadozások fordulhatnak elő.

Ezért mindig legalább három egységrakatból való, a raklapon belül pedig egyszerre több sorból való köveket rakjunk le. Ez különösen színátmenetes vagy melírozott térkövekre érvényes. Így elkerüljük a színek koncentrációját nagyobb felületen, és harmonikus összképet érünk el. A térkő lerakása mindig előre felé haladva, azaz a már lerakott felület felől történik, úgy, hogy közben nem lépünk rá a lehúzott ágyazatra. A köveket azonos magasságban, szögben és síkban rakjuk le zsinór vagy vezetőléc segítségével. A térköveket soha nem szabad ütközésig egymás mellé rakni, mert olyankor lepattogzanak az élek, a gyártási eltéréseket pedig nem lehet kiegyenlíteni.

Hogy a széleken elkerüljük a felesleges vágásokat, a térkövezésnél mindig a kövek raszterméretéhez célszerű igazítani a szegélyezés távolságát. Ha ennek ellenére szükséges a kövek vágása, azt az alábbi rajzoknak megfelelően lehet szakszerűen elvégezni.

Csatlakozás rézsútos szélekhez

Ügyeljünk arra, hogy a vágott kő oldalhossza ne legyen túl kicsi, és a vágóélt még a felületen lehessen lerakni, vagyis először egész köveket rakjunk körbe. Térkövek és térkőlapok esetében a töréshez, vágáshoz professzionális eszközökre van szükség. Ezeket építőanyag-kereskedésekben, gépkölcsönző cégeknél lehet kölcsönözni. Az illesztődarabokat ajánlatos a kövezés befejezésekor levágni és elhelyezni.

A nem kötött térkőfuga

Fugázóanyagnak a 0/1, 0/2, 0/4 vagy 0/5  mm-es homok, illetve zúzottkő frakciók alkalmasak, a fugaszélesség függvényében.

Csak száraz felületeket szabad bevibrálni. A térkőburkolatot előtte célszerű alaposan megtisztítani. A bevibrálás előtt a burkolat felületét elegendő mennyiségű fugázóanyaggal ki kell fugázni. A felesleges fugázóanyagot teljesen le kell söpörni, hogy elkerüljük a fugázóanyag felőrlését és ezáltal a felület újbóli szennyeződését.

A fugáknak 2–5 mm szélesnek kell lenniük. Az alsó értéket nem szabad alulmúlni, hogy lehetséges legyen a fugákat teljesen kitölteni. A felső értéket nem ajánlatos felülmúlni, hogy a fugázóanyag jól meg tudjon szilárdulni.

A beton térkövet és térkőlapokat legalább 2 mm-es fugaszélességgel kell lerakni, mivel a fuga döntő jelentőséggel bír a burkolat statikai tartóssága szempontjából. Az előírt fugaszélesség és az azt követő elegendő mértékű fugázóanyaggal való kitöltés megakadályozza a térkő és a lapok sérülését a burkolat tömörítése és használata során. A távtartók használata segíti az előírt fugaméret betartását.

A felületet lapvibrátorral, gumi alátét alkalmazásával a stabilitás eléréséig be kell tömöríteni. Lapok esetében tartsuk be a különleges utasításokat. Amennyiben nincs szegélykövekből álló oldalsó határolás, a térkőfelületet a vibrálás előtt biztosítani kell oldal irányba való elmozdulás ellen. A bevibrálás után megfelelő anyag besöprésével újra töltsük fel teljesen a fugákat.

Magáncélra használt felületeken alapvetően kerülendő a jégmentesítő só használata. Helyette alternatív jégmentesítő anyagokat javasolunk, mint például 2/5 mm szemcseméretű zúzottkő. A beton különösen „fiatal korában” még nem teljesen ellenálló a jégmentesítő sóval szemben. Ezért, amennyiben a lerakást követő első 3 hónapon belül hó és jegesedés fordul elő, feltétlenül mellőzzük a jégmentesítő só használatát. Vízáteresztő módon kiépített közlekedési felületeket nem szabad jégmentesítő sókkal vagy egyéb vegyi jégmentesító anyagokkal kezelni, mivel a talajba szivárgó felületi víz közvetlenül a talajvízbe kerülhet.

A térkőburkolat tartós stabilitása a kifogástalan kivitelezés, a szakszerűen elkészített alépítmény, valamint a kő megfelelő vastagságának a függvénye. A kiválasztás szempontja a várható terhelés. Magánterületen általában 5–8 cm vastag térkövek és térkőlapok kerülnek beépítésre. 6 cm-eset alkalmazunk például a ház bejáratánál, a teraszon, a kerti úton vagy a fészergarázsban. 8 cm-eset alkalmazunk olyan felületekhez, melyeken személygépkocsival illetve intenzívebben is közlekedünk. A kis vastagságú teraszlapok rendszerint nem alkalmasak a gépkocsival használt területekre. Minden termékcsaládunknál ajánlást adunk a későbbi használatot illetően.