Fanni 2017 nyarán kezdett diákként nálunk dolgozni, majd közel egy évig erősítette vállalatunkat. A DDC-nél szerzett tapasztalatairól egy interjú keretében beszélgettünk bővebben.
Kitől hallottál a Duna-Dráva Cement Kft.-ről, miért jelentkeztél hozzánk?
A dédnagymamán régen a DDC-nél dolgozott, tőle hallottam nagyon sokat a vállalatról, de a nagynéném is a cementgyárból ment nyugdíjba. Amikor megláttam az álláshirdetést, kikértem az ő véleményét is, és meleg szívvel ajánlotta mint munkehelyet.
Melyik területen kezdtél el dolgozni és milyen feladataid voltak?
A HR osztályon kezdtem el dolgozni nyári diákmunka keretein belül, ahol többek között önéletrajzokkal, a Tehetség Ösztöndíjasok anyagaival, a raktár selejtezésével, hanganyag rögzítésével foglalkoztam, de volt rá példa, hogy az interjúk szervezésénél vagy az új munkavállalók beléptetésénél, esetleg a Cafeteria kiosztásánál segítettem. Időnként - ha szükség volt rá - a Kommunikációs osztályon is vállaltam feladatokat, mint például a karácsonyi, dolgozói ajándékok összeállítása vagy a nyílt napi regisztráció.
Miért szerettél a DDC-nél dolgozni?
Ez volt az első munkahelyem, ami véleményem szerint meghatározza a munkához való későbbi hozzáállásomat is. Az elején minden feladatba bele kellett tanulnom, és az ehhez szükséges időt és türelmet meg is kaptam a kollégáimtól. Szívesen jártam be dolgozni, nem fogtam fel tehernek az egyetem mellett sem, hiszen mindig meg tudtuk beszélni, ha az iskola miatt esetleg nem tudtam jelen lenni. A tanulmányaimat is segítette a nyári munka, mivel az egyetemen tanult elméleti anyagot a gyakorlatban is hasznosítani tudtam. Nagyon szerettem a DDC-nél dolgozni, mert egész idő alatt ugyanolyan csapattagnak éreztem magam, mint a többi kolléga. Még a csapatépítésen is részt vettem. Úgy gondolom, hogy nemcsak szakmai tudásban, hanem a munkához való hozzáállásban és a személyiségjegyekben is igen sokat fejlődtem az itt töltött idő alatt.
Voltak emlékezetes pillanataid, amiket szívesen megosztanál velünk?
Igen, nagyon sok olyan szituációba keveredtem, amikben korábban kellemetlenül érzetem magam, most viszont magabiztosságot szereztem bennük. Ilyen volt például, amikor sok ember elé ki kellett állnom egy rendezvényen, vagy amikor számomra ismeretlen emberekkel beszéltem telefonon. Az ösztöndíjátadón például én segítettem az átadásban, és azóta már sokkal magabiztosabban kezelem az ilyen helyzeteket. Az interjúegyeztetéseknek és a számomra ismeretlen munkavállalókkal történő telefonbeszélgetésnek köszönhetően ma már az ilyen jellegű feladatokat is gördülékenyebben el tudom intézni, és nem érzem akkora kihívásnak, mint korábban.
Mennyi időt töltöttél el a vállalatnál?
11 hónapot, amely egy nyári diákmunkának indult. A kezdeti időben heti 40 órában dolgoztam, majd szeptembertől az egyetem miatt heti 1-2 napot tudtam itt tölteni.