Kis-Bicskei Krisztián közel három évtizede dolgozik a DDC-nél, jelenleg Beremenden vezető diszpécser pozícióban. Pályája kezdetén, az „üzem szívében” sajátította el a rendszerszintű gondolkodást és a folyamatok működésének megértését. Az évek során lépésről lépésre építkezve jutott el oda, ahol ma tart: magabiztosan mozog az üzemeltetés „sakktábláján”. Meggyőződése, hogy a tartós fejlődéshez idő kell – előbb meg kell kötnie a betonnak, csak utána lehet rá valóban stabil alapokat építeni.
Duna-Dráva Cement Kft.
Hogyan íródott a történeted a DDC-nél, és milyen állomások vezettek a jelenlegi pozíciódhoz?
K.B.K.: Szerencsésnek mondhatom magam, több szempontból is. 1998-ban kezdtem pályafutásomat operátorként a központi vezérlőben. Ez az a pont, ahonnan átfogó rálátás nyílik a teljes gyártási folyamatra, így már a kezdetektől rendszerszinten tudtam gondolkodni. Emellett a kollégák átlagéletkora akkoriban magas volt, így rengeteg tapasztalt szakemberrel dolgozhattam együtt, akiktől sokat tanulhattam. Nagy szerepe volt annak is, hogy a folyamatirányítás még nem volt teljesen automatizált: lehetőségem nyílt a kemencéket és a malmokat „analóg” módon kezelni. Ez mélyebb műszaki megértést adott, és megtanított igazán együtt élni a berendezésekkel. Gyakran ahhoz hasonlítom ezt, mintha valaki Ladát vagy Teslát vezetne: az előbbinél sokkal közvetlenebb a kapcsolat az autóval – és talán a vezetési élmény is gazdagabb. Számomra ez a tapasztalat máig meghatározó.
Mik voltak a legfontosabb mérföldkövek a karrieredben?
K.B.K.: Ha a pozícióváltásokat és előrelépéseket most félretesszük, számomra az egyik legnagyobb mérföldkő az volt, amikor már félelem és különösebb izgalom nélkül tudtam beülni egy műszakvezetői székbe. Ez az az időszak volt, amikor valóban átláttam az üzemeltetés „sakktábláját” – értettem a szabályokat, az összefüggéseket, a lehetséges lépéseket és azok következményeit. Letisztult bennem, hogy egy adott helyzetben mely döntés visz közelebb a kitűzött célhoz. Természetesen ehhez hosszú évek tapasztalata és folyamatos tanulás kellett.
Mit jelent számodra a DDC-nél dolgozni? Hogyan írnád le a munkakörödet és a közösséget, amelynek tagja vagy?
K.B.K.: A DDC-nél dolgozni számomra azt jelenti, hogy egy valóban aktív és elkötelezett közeg része lehetek. A munkám kifejezetten változatos, mindig adódnak új szakmai kihívások, amelyek gondolkodásra késztetnek és folyamatosan mozgásban tartanak. A csapat, amellyel együtt dolgozom, rendkívül motivált és elkötelezett a fejlődés iránt, ami sokat segít abban, hogy a mindennapi feladatokat hatékonyan és örömmel végezzük. Emellett a szakmai vezetés kiváló támogatást nyújt, olyan iránymutatással, amely biztos hátteret ad a munkánkhoz és a csapat fejlődéséhez.
Mit szeretsz a legjobban a munkádban? Mi okoz nehézséget?
K.B.K.: A munkámban leginkább az apró, mindennapi kihívások öröme motivál. Ami viszont néha megnehezíti a napjaimat, az a hajnali 04:30-as kelés – ahogy öregszem, bevallom, ez egyre nagyobb kihívást jelent számomra.
Milyen kihívásokkal szembesültél az új szerepedbe való belépéskor?
K.B.K.: Jelenlegi pozícióm egyfajta „hídszerepet” tölt be a vezetés és a műszakban dolgozó csapatok között. Az egyik legnagyobb kihívás az volt, hogy megtaláljam azt az egyensúlyt, amely mindkét oldal számára elfogadható és hosszú távon is fenntartható. Az elején nem volt könnyű, de mára úgy érzem, sikerült kialakítani a megfelelő működést, amely stabil alapot biztosít a mindennapi munkához.
Milyen készségek vagy szokások segítettek abban, hogy sikeresen vedd az akadályokat?
K.B.K.: A kihívások leküzdésében számomra mindig a hosszú távú gondolkodás bizonyult a leghasznosabbnak. Hiszek abban, hogy kitartóan, apró lépésekben haladva, folyamatosan építkezve lehet igazán stabil eredményeket elérni. Ez a megközelítés vált be nálam a leginkább.
Egy pályakezdő számára mi lenne a legfontosabb tanácsod a karrierépítést illetőleg?
K.B.K.: Egy pályakezdő számára azt tanácsolnám, hogy ne akarjon egyik napról a másikra „várat építeni”. Először hagyni kell, hogy az alapok megszilárduljanak – fontos, hogy előbb „megkössön a beton”. A tartós fejlődés mindig türelmet igényel, és csak így lehet stabil eredményeket elérni.
Mi ad neked nap mint nap lendületet? Honnan meríted a motivációdat?
K.B.K.: A legnagyobb motivációt számomra az jelenti, amikor látom a munkám kézzelfogható eredményét. Amikor egy rendszer jobban működik, a csapat magabiztosabbá válik, vagy egy kollégám szakmailag előrébb lép – ezek mind hatalmas löketet adnak a mindennapokhoz.
Az interjú 2026 januárjában készült.
Duna-Dráva Cement Kft.
Tekintsd meg juttatási csomagunkat és kiválasztási folyamatunkat, hogy sikeres legyen a jelentkezésed a DDC-hez.
