Gyakornokból üzemi mester – Süli Benjámin sikertörténete

Egyszerű nyári gyakorlatnak indult, mára pedig egy sikerekben gazdag karrierút ívét rajzolja meg. Süli Benjámin gépésztanulóként kezdte, majd a duális képzésen át a szakdolgozati témaválasztásig minden lépést a tapasztalatszerzésnek szentelt. Ma már üzemi mesterként dolgozik, ahol precíz műszaki rajzok, pontos tervezés és felelősségteljes munkaszervezés határozza meg a mindennapjait. Ismerjétek meg Benjámin történetét, aki „kis füzetével” a kezében éveken át csiszolta munkavégzését – ma pedig a DDC egyik meghatározó szakembereként akár 10–12 munkafolyamatot is hibátlanul felügyel egyszerre.

Mesélj arról, hogyan kezdődött a történeted a cégnél! Milyen mérföldkövek, döntések vagy tapasztalatok vezettek el a jelenlegi pozíciódhoz, és milyen feladatok határozzák meg ma a mindennapjaidat?

Duna-Dráva Cement Kft.

S.B.: Történetem a DDC-nél 2013 nyarán kezdődött, amikor 14 évesen gépész tanulóként csatlakoztam nyári gyakorlatra. Már ekkor aktívan részt vettem kisebb-nagyobb javítási munkákban és műhelyfeladatokban, különösen vonzott a gépi forgácsolás világa. Nagy érdeklődéssel fordultam az alkatrész- és műhelyrajzok, valamint az ezek alapján végzett gyártás és felújítás felé. A hagyományos forgácsolás alapjait Csondor Pista bácsi mellett sajátíthattam el, aki bevezetett az esztergálás, marás és vésés műveleteibe is. A szakmai gyakorlat után gépgyártástechnológiai technikus végzettséget szereztem, majd tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karán folytattam, ahol gépészmérnök szakra nyertem felvételt.

2019 tavaszán ismét lehetőségem nyílt arra, hogy gépészmérnök gyakornokként csatlakozzak a DDC csapatához, miközben levelező tagozaton folytattam tanulmányaimat. A hároméves gyakornoki program során változatos feladatkörökben szerezhettem értékes szakmai tapasztalatot.

Mesélj a legendás „kockás kis füzetedről” – hogyan segítette a szakmai fejlődésedet, és miért volt ilyen meghatározó a karriered során?

S.B.: Pályám elején egy egyszerű „kockás kis füzet ” vált a legfontosabb eszközömmé – ebbe jegyzeteltem, rajzoltam le a vezérlőben látott folyamatábrákat, géppozíciókat, melyek alapján később bejártam az egész gyárat, hogy megértsem a működését. A gyakornoki program során dolgoztam a rezgésdiagnosztikai csapatnál, karbantartási feladatokat láttam el az alternatív tüzelőanyag-rendszerek mentén, és már egész fiatalon, 20-21 éves koromban teljes rendszerek hibafeltárásáért, tervezéséért és koordinálásáért feleltem. Szakdolgozati témámat is az egyik ipari hulladékdaráló visszatérő hajtóműmeghibásodása adta. A „kis füzetem” segített abban, hogy mélységében értsem a berendezéseket – innen indult el valóban tudatosan épített szakmai utam.

Egy rövid kihagyást követően 2023-ban ismét csatlakoztam a Beremendi Cementgyár csapatához, ezúttal lakatosként. A munkám során szereléstechnológiai, hegesztéstechnológiai, gépi forgácsolási és emeléstechnológiai feladatokat láttam el, miközben sikeresen megszereztem gépészmérnöki diplomámat is. 2024 októberében MCC tervezőként folytattam pályafutásomat a cégnél, ahol heti gépészeti és villamos karbantartási tervek összeállításán dolgoztam, valamint besegítettem a nyerselőkészítő üzem karbantartási feladatainak ellátásába is. 2025 áprilisa óta üzemi mesterként tevékenykedem. Főként a nyerselőkészítő és nyersőrlő üzemek teljes körű karbantartási munkáinak irányításáért felelek, valamint 3D-s műszaki rajzokat készítek Inventor programban.

Milyen ritmusban telnek a napjaid? Miből áll egy üzemi mester tipikus hete a DDC-nél?

S.B.: Üzemi mesterként a napjaim 6 órakor egy karbantartási értekezlettel indulnak, ahol átnézzük az aznapi feladatokat gépészeti és villamos területen egyaránt. A nap további részében a karbantartási folyamatokat felügyelem, műszaki dokumentációkat készítek, alkatrészeket szerzek be, és biztosítom a berendezések zavartalan működését. Délután egy újabb értekezlet zárja a munkát, ahol értékeljük a napi eredményeket és egyeztetjük a következő műszak feladatait. Hetente egyszer, a heti terv értekezleten tervezzük meg a következő hét munkáit, majd SAP-ban hozzárendeljük a feladatokat a megfelelő csapattagokhoz. Bár a rutin adott, a változatos feladatok és váratlan kihívások mindig tartogatnak izgalmakat!

Mit szeretsz a legjobban a munkádban, és mi jelenti a legnagyobb kihívást számodra?

S.B.: Nagyon szeretem, hogy a munkám sosem unalmas – minden nap új kihívásokkal találkozom, és nem ragadok bele a monotonitásba. Gyakorlati emberként nem félek a kétkezi munkától sem; ha kell, nyugodtan összekoszolom magam, hogy megoldjam a problémákat. Szeretem, hogy műszaki rajzokat készíthetek, és hogy az általam megtervezett részletek alapján valósul meg a munka. A legnagyobb kihívás számomra a munkafolyamatok hatékony leszervezése és a feladatok megfelelő személyekhez rendelése – gyakran egyszerre 10–12 különböző folyamatot kell naprakészen nyomon követnem, de eddig mindig sikerült eredményesen megküzdenem ezekkel az akadályokkal.

Milyen készségek vagy szokások segítettek abban, hogy sikeresen vedd az akadályokat?

Duna-Dráva Cement Kft.

S.B.: Ahhoz, hogy sikeresen vegyem az akadályokat, nagy segítséget jelentett az aktív szakmai érdeklődésem és az, hogy fiatalon sokféle munkafolyamatban kipróbálhattam magam különböző beosztásokban. Ez rengeteg gyakorlati tapasztalatot adott. Emellett a már korábban is említett „füzetem” vált az egyik legfontosabb eszközömmé: minden problémát, meghibásodást és azok megoldását precízen dokumentáltam, hogy legközelebb még gyorsabban és hatékonyabban tudjak reagálni. Mindig arra törekszem, hogy a munkám precíz és igényes legyen, mert fontos számomra, hogy a nevemhez a minőségi munka társuljon.

Hogyan éled meg a különböző generációk együttműködését a munkahelyen?

S.B.: A generációk együttműködése sok munkahelyen kihívás lehet, de nálam szerencsére inkább pozitív tapasztalatokat hozott. Többnyire idősebb kollégákkal dolgozom együtt — „öreg szakikkal”, nyugdíj előtt álló lakatosokkal és esztergályosokkal —, akiktől rengeteget tanultam. Gyakorlati tudásuk és tapasztalatuk nagy segítséget jelent a munkámban. Ezek az értékes kapcsolatok folyamatos tanulást és gördülékeny együttműködést biztosítanak a mindennapokban.

Egy pályakezdő számára mi lenne a legfontosabb tanácsod a karrierépítést illetőleg?

S.B.: Ha valaki a gépész szakmában vagy hasonló területen képzeli el a jövőjét, az egyik legfontosabb tanácsom az idegen nyelv elsajátítása lenne. A szakmai ismeretek tanulhatóak és fejleszthetőek kellő kitartással és szorgalommal, de a nyelvtudás adja meg a valódi versenyelőnyt. Emellett nagyon ajánlom a korai munkatapasztalat szerzését a tanulmányok mellett – akár duális képzés keretében vagy levelező tagozaton –, mert a gyakorlat teszi teljessé a tudást. Természetesen ehhez sok kitartásra, szorgalomra és önfegyelemre van szükség, de hiszem, hogy a befektetett idő és energia mindig megtérül!

Mi az, ami nap mint nap hajt előre? Honnan meríted a motivációt?

S.B.: Nap mint nap a családom támogatása és szeretete hajt előre, mert mindig számíthatok rájuk. A szüleim szigorú, mégis szeretetteljes nevelése segített elindulni az életben, és ez a mai napig óriási erőt ad. Motivál, hogy büszkévé tehessem őket, és különösen nagy lendületet ad a tudat, hogy hamarosan apuka leszek – szeretném, ha az én „kicsi klónom” is büszke lehetne rám.

Az interjú 2025 júliusában készült.